Egy minapi beszélgetésben újra előkerült a coaching szó eredetének témája. Mivel korábban már írtam erről az ICF Coach Klub lapjára, arra gondoltam, válaszként ezúttal megismétlem saját blogomon is a korábbi bejegyzést:
Amióta
több mint 20 éve lovas életformám miatt Budapestről vidékre költöztem, már
megszoktam, hogy vidéken többet beszélgetnek az emberek, élénkebben érdeklődnek
a másik dolgai iránt. Az ilyen rövid kis beszélgetésekben gyakran kérdezősködnek
a lovaim hogyléte felől és tudakolják, mi is az a tevékenység, amit mostanában
folytatok velük. Ha ilyenkor válaszul a „lovas coaching” elnevezést használom,
vidéken ezt jellemzően azonnal „lovas kocsinak” hallják, hiszen „ennek van
értelme”.
Bevallom,
eleinte kicsit fárasztónak találtam annak ismételt taglalását, hogy mi is a
különbség a vezetői képességfejlesztés és a sétakocsikázás között, (amit
egyébként hátaslovakkal amúgy sem folytatok).
Azután, ahogy telt az idő és
ez a téma újra és újra visszatért, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is
áll olyan messze az elhallás a valóságtól. Ugyanis szakmai berkekben ismert,
hogy a coach szó a magyar kocsi származéka és később került át más nyelvekbe,
pl. die Kutsche, el coche, coach, stb. formában.
Kép: Bábolnai arab kanca négyesfogat a budapesti ügetőpályán 1937-ben, a fogatot Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnok hajtja. (forrás: Dr. Hecker Walter: A Bábolnai Arab Ménes, ISG Verlag, 1994)
Kellemes
meglepetésként ért, hogy ezt még a spanyol nyelvű lovas coaching
szakirodalomban is tudják. Talia Soldevila Nightingale így ír erről El Maestro
Equino című könyvében (1),(p. 36.): „A coach szó az észak-magyarországi Kocs falu nevéből ered. Corvin
Mátyás király uralkodása alatt a XV. században e falu kézművesei acél
felfüggesztésű szekeret fejlesztettek ki, melyet kocsi szekérnek neveztek. E
szekér gyorsan híres lett, kényelmessége és stabilitása révén egész Európában
elterjedt és idővel a Kocs elnevezésből alakult ki a coach.” (…)
„(A kocsis) feladata volt
a kocsit húzó lovak irányítása és vezetése hangsegítséggel, gyeplővel és hosszú
ostorral. A coaching értelme igen hasonló (az ostort kivéve!): az ügyfél
kísérése a folyamatban, amíg a célját el nem éri. Az ICF definíciója szerint a
coaching a kliensekkel való együttműködés kreatív és gondolkodást serkentő
folyamata, ami arra inspirálja őket, hogy maximalizálják személyes és szakmai
képességeiket.”
Ha
a kocsi „nyomvonalán” elindulunk visszafelé a hazai lovas szakirodalomban, igen
érdekes utalásokat találhatunk. Pettkó-Szandtner Tibor Magyar Királyi Méneskari
őrnagy és lótenyésztési főfelügyelő, a Bábolnai Ménes későbbi parancsnoka,
1931-ben megjelent A Magyar Kocsizás című könyvében (2), ahol felfedezhetjük a
kocsi szó legkorábbi előfordulását is, egy 1267 évi oklevélben: „”Ad nos properare debeas apparatibus
bellicis super totidem cochy ingalibus vehendis et bene vasatis.”…”Magyarul: Hozzánk
kell sietned ugyanannyi hadi fölszereléssel jól megvasalt igás kocsikon.”
Pettkó-Szandtner
Tibor megemlíti a kocsi szó előfordulását II. Lajos 1523 évi decretumának XX.
cikkelyében is: „Et quod nobiles unius sesseionis, per singula capita pariter insurgere,
et advenire teneantur:
§ 1. Et non in Kocsi (prout plerique solent) sed
exercituantium more, vel equites, vel pedites, út pugnare possint, venire sint
obligati.”
„És, hogy az egytelkes nemeseknek szintén fejenként kell felkelniök és kivonulniok.
§ 1. És nem kocsin (mint többen megszokták), hanem hogy harcolhassanak táborozók módjára, vagy lóháton, vagy gyalog kötelesek kivonulni.”
„És, hogy az egytelkes nemeseknek szintén fejenként kell felkelniök és kivonulniok.
§ 1. És nem kocsin (mint többen megszokták), hanem hogy harcolhassanak táborozók módjára, vagy lóháton, vagy gyalog kötelesek kivonulni.”
A törvény tartalmából kitűnik,
hogy a kocsi ekkortájt már igen elterjedt lehetett, ha kényelmességi okokból
még az egytelkes nemesek is ezzel vonultak hadba és e szokás visszaszorítására
királyi dekrétumot kellett kiadni.
A többi európai nyelvben a
kocsi szó származékai csak később, a XVI. sz. második felétől fordulnak elő. A
szó értelme később tovább bővült a támogató, kísérő, majd az edző értelemmel, a
történet legújabb kori részét pedig már ismerjük.
Számomra annak felfedezése,
hogy a lovakat hatásosan vonhatjuk be a coaching folyamatba, tulajdonképpen a
kezdetekhez való visszatérést jelenti, csak reciprok értelemben: régen az ember
teljes mértékben irányította a lovat, de ha jobban odafigyelünk – értő
figyelemmel – akkor észrevehetjük, hogy a lónak is rengeteg mondanivalója van
felénk, amit előnyünkre használhatunk.
Ezáltal a lovas coaching során – bár kocsi nélkül – , de a ló is előremozdítást ad vissza az embernek: viselkedésével, magatartásbeli válaszaival új ötletekhez, bevillanó felismerésekhez vezeti a coacheet.
Ezáltal a lovas coaching során – bár kocsi nélkül – , de a ló is előremozdítást ad vissza az embernek: viselkedésével, magatartásbeli válaszaival új ötletekhez, bevillanó felismerésekhez vezeti a coacheet.
Tehát végső soron, az
előrejutás értelmében nem is olyan nagy a bevezetőben említett elhallásból
adódó különbség.
Irodalmi hivatkozások:
(1)
Talia Soldevila Nightingale: El Maestro Equino,
2010 (p. 36)
(2) Pettkó-Szandtner Tibor:
A Magyar Kocsizás (1931) (p. 150-151)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.